Reklámfilmünk ide kattintva nyílik meg



Mai dátum
2017.12.18
Névnap
Auguszta
Kapcsolat
Levél nekem
Látogatók
1355968
Frissítve
2017.12.16

kep_15.jpg

kep_6.jpg

kep_12.jpg

44.jpg

50.jpg

C I K K E K « Vissza a főoldalra

A kakaó története

Szerző: Nagy Z. Róbert • 2007.09.25

Szép számmal találunk a növények között olyanokat, melyek nagy karriert futottak be felfedezésük óta, köszönhetően ezt ízüknek, illatuknak, vagy más, számunkra hasznos tulajdonságuknak.
Ilyen a kakaó is, ez a 10-17 méteresre növő örökzöld fa, ami Dél-Amerikából indult hódító útjára. Szinte folyamatosan virágzik, és érleli termését, melynek pépes húsában 50-60 szem kávébab fejlődik ki. Linné, svéd botanikus méltán nevezte el isteni eledelnek, melyet latin nevében máig hordoz: Theobroma cacao. E növény történelme azonban a még távolabbi múltban gyökerezik...

cikk_8_bek_42.jpgA mexikói õslakosoktól, Svájc felvirágzásáig
A kakaóval kapcsolatos kutatások tanúsága szerint az amerikai õslakosok 1500 évvel ezelõtt már ismerték és fogyasztották, de csak italként. Vallási szertartásaikban is fontos szerepet játszott, valamint köhögéscsillapításra is alkalmazták. Ezeken túl a kakaómag kezdetleges fizetõeszközként funkcionált, hiszen az aztékok által megtámadott, és leigázott vidékek lakói ezzel fizettek uraiknak - adó gyanánt, sõt rabszolgát is lehetett kakaóbabért venni.
A mexikói indiánok kedvelt itala volt a sokoatl, aminek nevébõl származtatható a mai csokoládé név. A megõrölt magokat vaníliával, kukoricaliszttel és vízzel keverve itták, mézet csupán ritkán adtak hozzá. Kolombusznak és csapatának eleinte ezért nem ízlett a kakaó.
Amerika felfedezését követõen a kakaókereskedelem a spanyolok monopóliuma lett. Európa szerte csak az 1600-as években terjedt el, ami annak tudható be, hogy a Vatikán is jóváhagyta élvezetét. 1687-ben már csokoládéreceptekkel kísérleteztek Franciaországban, majd 1723-ban megnyitotta kapuit Angliában az elsõ csokoládégyár.
A XIX. században egyre többen kezdtek hódolni e szenvedélynek, így a megnövekedett kereslet kielégítése érdekében ültetvényeket kellett létesíteni. Dél-Afrikában kezdték el telepíteni a kakaót, de rövidesen a világ minden trópusi táján termesztették már. Ez nem is csoda, hiszen akkortájt jövedelmezõbb volt kakaóval foglalkozni, mint aranyat bányászni.
A sorra nyíló csokoládégyárak hatására a termékfejlesztés is fellendült, egymást követték az új szabadalmak: feltalálták a tejcsokoládét, majd ezt a mézes-mandulás követte.
A kakaó országok sorsát is megváltoztatta. Az ültetvényeken élõknek munkát adott - bár ennek elõnyeit inkább a gyarmatosítók élvezték, Svájc pedig (ami 200 éve még szegény országnak számított) felvirágzását az óragyártás mellett a csokoládéiparnak köszönhette, ezeknek pedig egyenes következménye lett az ország bankjainak megerõsödése.

Hogyan készül?
A gyártási folyamatban csak a magok szikleveleit használják fel. A betakarított magokat egy hétig ládákban vagy banánlevelek közé rétegezve fermentálják. A folyamat a végét a héj meglazulása, elszínezõdése, valamint az illat megváltozása jelzi.
A fermentálást a szárítás követi, aminek célja a nedvességtartalom lecsökkentésén keresztül a gombafertõzések megakadályozása. Ez hagyományosan a kakaóbabok napos helyre terítését jelentette, ami közel egy hetet vett igénybe. A napjainkban alkalmazott szárítógépekkel a folyamat jelentõsen lerövidíthetõ.
Csokoládégyártás fontos lépése a kakaóbabok 120-140 oC-on történõ pörkölése, ugyanis az ízanyagok meghatározó hányada ekkor alakul ki. Ezt az õrlés követi, aminek végterméke por helyett a (kakaó)massza, mivel a benne levõ zsíroktól az félfolyékonnyá válik. A kakaómasszából sajtolás után kakaóvajat és kakaópogácsát nyernek. Elõbbibõl csokoládé, utóbbiból kakaópor lesz. A csokoládéhoz kell még cukor, tejpor és egy fontos eljárás a koncsolás ami adott hõmérsékleten, hengerek közötti keverést jelent. Ezt már csak néhány hõkezelés és a formába öntés követi.
A fenti technológiába manapság már számos adalékanyag is belekerül, javítandó a gyártási hatékonyságot. Ilyen például a pálmamagolaj és a szójalecitin.

Káros élvezet, vagy gyógyír?
Ez csak mérték kérdése. Fáradtság ellen pár szelet csokoládé kitûnõ gyógyír, mivel kalóriatartalma magas. Éppen emiatt túlzott fogyasztása elhízáshoz vezethet. Serkenti az agymûködést és egyes kutatók szerint a csokifogyasztó emberek gyakorta magabiztosabbak és jobb kedélyûek, mint az ezzel nem élõk. Ásványi anyagok közül kalcium, foszfor valamint vas található benne jelentékeny mennyiségben, vitaminokból pedig A, B1, B2-t tartalmaz. Aromaanyagai közül eddig közel 500-at azonosítottak. Jótékony hatással van a vérkeringésre, és a daganatos betegségek kockázatát is csökkentik a flavonoidok és antioxidánsok, melyek nagyobb mennyiségben az étcsokoládék tartalmaznak. Amerikai kutatások szerint egy kis szelet étcsokoládé flavonoidtartalma felér fél tucat almáéval, vagy 4 dl vörösboréval.
A csokoládé afrodisztikus (szerelmi serkentõ) hatását is vizsgálták egy idõben, nem teljesen alaptalanul. Ám a végeredmény érdekében akkora mennyiséget kellene elfogyasztani (a fenil-etil-amin vegyület csekély mértékû jelenléte miatt) ami már fizikailag képtelenség - kb. 250 táblányi csokoládét.


A fentiekbõl látható, hogy a kakaó és csokoládé az elmúlt másfél évezred során mindennapjaink egyre szervesebb részévé vált. Felhasználásuk sokoldalúsága mellett, egészségmegõrzõ hatásuk is számottevõ. És ahogy az üzletek egyre növekedõ kínálatából kiderül a csokikultusz töretlen, és még hosszú ideig folytatódik majd...
http://http://civil.info.hu/web/nea

http://www.bijo.hu

http://www.orsegi5erzek.hu

http://www.palacehotelheviz.hu

http://www.makviragszappanok.hu

http://www.polariskorong.hu

19.jpg

40.jpg

12.jpg

10.jpg

18.jpg

kep_3.jpg

5.jpg

kep_16.jpg

47.jpg

kep_13.jpg

2.jpg

21.jpg